A betegségek jellegzetességeit és lefolyását értékelő frissen megjelent két eset-tanulmány szerint nagyon eltérő kezeléseket alkalmaznak a palmoplantáris pustulosis (PPP) és a generalizált pustularis psoriasis (GPP) kezelésére.

A vitiligó azt jelenti, hogy a bőr foltokban világosabb a normálisnál a bőr festékanyagának hiánya miatt. Esetenként csak néhány kisebb világos folt, máskor nagyobb, összefüggő, térképszerű foltozottság van jelen a bőrön; a folt színe lehet alig világosabb a környezeténél, de élesen el is üthet attól.

Az utóbbi évtizedben alapvetően megváltoztak a psoriasis terápiás lehető­ségei, az újabb és újabb biológiai gyógyszerek alkalmazásával egyre több betegnél érhető el a teljes vagy csaknem teljes tünetmentesség. Jelen összefoglalóban kitérünk arra is, hogy a COVID-19-pandémia mennyiben befolyásolta a betegek kezelését.

A vitiligo a bőr leggyakoribb szerzett depigmentációs rendellenessége, prevalenciája az átlagpopulációban 0,5–1%. Poligénes öröklődésű kórkép, genetikai prediszpozícióra utal a családi halmozódás (15–30%). A terápia célja a progresszió megállítása, a repigmentáció iniciálása és fenn­tartása, de az eredmény sokszor nem tartós

A viszketés az egyik legelviselhetetlenebb és leggyakoribb szubjektív tünet. Elsősorban a bőrhöz kapcsolódik, bár allergiás betegek időnként nyálkahártyák (torok-, szemnyálkahártya) viszketéséről is panaszkodnak. A viszketéssel járó bőrbetegségek és szisztémás betegségek mellett számos környezeti faktor (rovarcsípés, növények, a bőr kiszáradása) is okoz viszke­tést. Sokféle helyi és szisztémás kezelés közül válogathatunk.

A sclerosis multiplex (SM) a központi idegrendszer gyulladásos megbetegedése. Kórélettani háttere még nem teljesen tisztázott, de számos környezeti rizikótényező, és több mint 200 genetikai locus ismert, amelyek befolyásolhatják a betegség kialakulásának egyéni kockázatát

Számos betegségben előfordulhatnak gyűrűszerű bőrelváltozások, mint pl. a tinea corporis, a Lyme-kórt jelző erythema migrans, a plakkos psoriasis, a hiperszenzitivitási reakcióként fellépő erythema multiforme, a lichen planus, a nummuláris ekzema, a pityriasis rosea vagy az urticaria – hogy csak a gyakoribbakat említsük. Mindezek felismerésében, elkülönítésében, terápiájában segíti a nem bőrgyógyász olvasót a cikk.

Az ún. rózsahámlás gyakran önmagától is megszűnő bőrkiütés, mely a tör­zsön kialakuló „hírnökfolttól” a Langer-vonalak mentén terjed végig a törzs és a végtagok bőrén. A bőrkiütés tipikusan 2 hét alatt válik generalizálttá a hír­nökfolt megjelenése után. A bőrtüneteket általános fáradtságérzés, kimerült­ség, hányinger, fejfájás, ízületi fájdalmak, nyirokcsomó-nagyobbodás, láz és torokfájás is kísérheti. A tünetek kortikoszteroidokkal és antihisztaminokkal, esetleg aciklovirral enyhíthetők. Súlyos esetekben szóba jön UV fénykezelés is. Terhesség alatt a pityriasis rosea spontán vetélést okozhat.

A balneológiában az elmúlt évszázadban a kezelések főleg a tapasztalato­kon alapultak, ám az utóbbi néhány évtizedben már a bizonyítékok kerültek előtérbe. Hazánk igen kedvező geotermikus adottságai következtében a termálvíz orvosi célú felhasználásában és az ilyen tárgyú orvosi tanul­mányok publikálása terén a világ élvonalába tartozunk.

Adolf Windaus 1928-ban fedezte fel a D₃-vitamint, amiért Nobel-díjat is kapott. Ma, 89 évvel később sincs még egyértelmű protokollja a D₃-vita­min-pótlásnak. Mekkora a napi adag? A napi adagolás a jó, vagy a ritkább, nagyobb adagokkal való szupplementáció is az? Még a normális D₃-vitamin-szint sem egyértelmű, sőt a D₃-vitamin-szintet meghatározó metodikák sem meggyőzőek. Mi több, sokan pszeudokórképnek tarják a D₃-vitamin-hiány pándémiáját. Számomra úgy tűnik, két dolgot kell elkülöníteni egymástól: a csont- és izomrendszeri hatásokat, illetve az extraszkeletális előnyöket. Mindkettő más-más D₃-vitamin-szint elérésétől várható, és ezért más-más pótlást is igényel. Itt most a csont- és izomrendszerről lesz szó, és az e te­kintetben leginkább érintett idős populációról.